Kárpáti-Horváth Boglárka: Kunfakóval a versenyzés útján

Kunfakóval a versenyzés útján

 

Október 21. és 23. között a Nemzeti Lovardában megrendezett II. SZLSZ Döntőben Baranyai Nikolett és Villám nevű kunfakó lova a Hajdúszoboszlói Porszem Lovas Egyesület színeiben indult és 6 pályából 4-et hibátlanul teljesített.

A Budapesten megrendezett Országos Döntő 1500 starttal; 400 lovassal; 300 egyesülettel és 30 bíró jelenlétével zajlott le. Baranyai Nikolett és Villám nevű kunfakó lova szombaton 60-70 cm-en; 70-80 cm-en és 80-90 cm-en a 14 éves és idősebb kategóriában hibátlanul teljesítettek, majd vasárnap 60-70 cm-en nagy ló, 14 éves és idősebb kategóriában: szintén hibátlanul, 35 lovasból 17. helyen végzett.

Mennyi idős vagy? Mióta lovagolsz?

Életemben elsőnek 1 évesen ültettek fel a szüleim lóra, persze csak egy kép erejéig, és szerintem nem is gondolták volna, hogy ez mekkora hatással lesz az életemre. Körülbelül 3-4 éves koromban kezdtem el lovagolni és most októberben töltöttem be a 17-et. Mondhatni lóháton nőttem fel.

 

Hogyan került hozzád Villám és mióta dolgoztok együtt?

Már 1 éve Nádudvaron lovagoltam, mikor egy edzésen Villámra kellett üljek. Több sem kellett, szerelem volt első látásra, bár ekkor még nagyon semmit nem tudtam róla, csak egy ló volt, akin néha-néha edzéseken ültem, majd később egyre többször alkottunk egy párost, egyre különbözőbb szituációkban. 2020 május 5.-én ültem rajta elsőnek, majd 2021 nyarán eladó lett, és családom számára nem volt kérdéses a megvétele, hisz mindenki szívébe belopta magát. Ekkor már Hajdúszoboszlón zajlottak az edzéseink és itt kezdtük meg a kemény, célratörő munkát, ami valljuk be nem volt egy könnyű dolog, de edzőm Vári Lilla nem csak bennem, de Villámban is látott valamit. Mostanra kiderült, több is van benne, mint azt anno gondoltuk.

 

Szerinted milyen a jó ló és lovas páros?

Szerintem a jó ló és lovas páros nem az edzéseken és az eredményeken mutatkozik meg, hanem az ezek mögött álló munkában. Ez alatt azt értem, hogy hiába ül fel valaki egy 3 milliós lóra és nyer úgy, hogy csak ugratni jár ki hozzá. Nekem kifejezetten fontos az, hogy Villámmal minél mélyebb kapcsolatot alakítsak ki szabadidomítással, illetve a ló körüli munkák elvégzésével. Nem akkor érzem magunkat jónak, amikor egy versenyről 3 szalaggal térünk haza, hanem amikor csupán egy nyakmadzagra van szükségem ahhoz, hogy felüljek rá. Az eredmények a kapcsolatunk gyümölcsei, Villám ezért is ugrik így, mert a szíve viszi végig, például Szilvásváradon 80 cm-en leestem, a mentőbe kerültem, de úgy döntöttem elindulok 90 cm-en. Borzalmasan fájt a térdem, de Villámban ott volt az az erő és kitartás, hogy azért is megcsinálja miattam.

Mikor kezdted a versenyzést? Hogyan néz ki a heti edzésterved, mennyit készültök egy-egy versenyre? Ki vagy kik segítenek a felkészülésben?

2020 nyarán próbáltuk ki magunkat elsőnek 50-60 cm-en, kisebb-nagyobb sikerrel. Komolyabban 2021 nyarán kezdtünk el az ugrással foglalkozni Hajdúszoboszlón, szinte mindennap edzésünk volt, erre áldoztam minden szabadidőmet én is, és edzőm is. Ennek meg is lett az eredménye, hisz a nyár végén már 80-90 cm-en mentünk, ahol első helyezést értünk el, majd télen a Debreceni Lovasakadémián REV felkészítő kategóriában 3. hellyel tértünk haza. Itt fogalmazódott meg bennem az, hogy Ő lesz az a ló, aki valóra váltja az álmaim, és ez adott ekkora erőt az idei szezonhoz. Minden héten edzünk 3x, idomító és ugró edzéseink vannak, illetve terepre is sokat kijárok Villámmal. Edzőm, Vári Lilla alaposan átgondolt edzéseket tart, igazodik Villámhoz és fajtája adottságaihoz, mivel nem egy sportló, így több mindenre is odafigyelünk edzése során, igyekszünk úgy dolgozni vele, hogy élvezze a munkát, és érzem is rajta, hogy szinte játéknak fogja fel az egészet, a versenyeken pedig a szíve viszi végig, hisz az a kapcsolat, ami kialakult köztünk, szinte felfoghatatlan. A jó eredményekhez nem csak jó ló és jó edző kell, tapasztalatom alapján elengedhetetlen egy jó csapat, és szerencsére efelől sem panaszkodhatok, hisz az ikerpáros (Süveges Nikolett és Süveges Petra) akikkel készülünk a versenyekre és bejárjuk az országot, mindig támogatnak minket, és velem együtt csodálják Villámot, egy emberként versenyzünk mindenhol. Mi nem ellenfelek vagyunk, hanem egy csapat, főleg, hogy Villám a lányok lovardájában lakik, és borzasztóan nagy szeretet veszi körül a nap minden percében.

 

Miért éppen a kunfakó? Mik az előnyei a sportlovakkal szemben?

Mikor elkezdtem Villámmal versenyezni, rengeteg érdekes nézést kaptunk, hisz kifejezetten erre célra kitenyésztett lovak ellen indultunk el mindenhol. Mára már akárhova megyünk, tudják hogy ki Ő és mit tud. Érdekes, hogy mi nem azért vásároltuk meg Villámot, mert kunfakó, hanem mert első ránézésre levett minket a lábunkról, Ő ismertette és szerettette meg velünk ezt a fajtát. A pályán mindenféleképpen előnyt jelent nekünk az, hogy sokkal fordulékonyabb, mint a lovak többsége így ezzel tudunk időt nyerni, illetve Villám kifejezetten pörgős ha ugrásról van szó így általában jó tempót diktál, bár most a télen ezen is dolgozunk.

 

Szép eredményeket értetek el. Mit gondolsz meddig tud téged kísérni Villám a díjugrató sportban?

Jelenleg 90 cm-en versenyzünk. Rengeteg munkát és időt igényelt ez, hogy bízzon magában ezen a magasságon, talán az utóbbi két versenyünkön éreztem rajta azt, hogy mer menni és nincs benne félelem. Bátran kijelentem, hogy ennél is több van benne, hisz ugrottunk már 120 cm-es akadályt is, nyilván nem pályát, de mindig felé ugrik az akadályoknak, nem centizik. Tervben van vele a REV (rajtengedély vizsga), szerintünk kellő elszántsággal és munkával a 100-105 cm is benne lehetne akár, és én ragaszkodom hozzá, hogy vele tegyem le a REV-et.

 

Mik a jövőbeli céljaid? Készülsz-e most valamilyen versenyre?

A jelenlegi célom, hogy télen kemény munkával kitudjuk javítani az idei szezon hibáit, és jövőre minimum ugyanígy teljesíteni. Főként gondolok itt az országos bajnokságra, amit baleset miatt nem tudtunk befejezni, de az első nap 90 cm-en 30+ lóból a 6. helyen végeztünk. Díjugratás mellett szabadidomítással is foglalkozunk, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen mély kapcsolat alakuljon ki köztünk, amit versenyen is érzünk. Ha minden igaz, idén még 1 megmérettetés vár ránk, a Hajdú-Bihar megyei SZLV döntő, ami Debrecenben lesz megrendezve, bár az is lehet, hogy már csak a tavaszra koncentrálunk, hogy továbbra is az ifi ranglista elején maradjunk, ugyanis Villám az idei eredményekkel a 4. helyre repített.

 

Hozzátenném még azt így a végére, hogy Villám miatt fogalmazódott meg bennem az a döntés, hogy továbbra is kunfakókat, vagy más ilyesmi lófajtákat tanítsak az ugrásra, hisz nincs ahhoz fogható érzés mikor 180 marmagas lovak mellett állunk az eredményhirdetésen. 😀

Díjugartásban a határ a csillagos ég. Megugorható akadályokban, a lovak méretében és árában is. Ugyanakkor ebben a sportban is lépcsőzetesen lehet és érdemes haladni a kitűzött cél felé. Szerencsére itthon, Magyarországon is több helyen látni már, hogy a gyerekek nagy ló helyett, méretben jobban hozzájuk illő sporttárssal kezdik el a versenyzést. A kislovaknak nagyon sok előnyük van, legfontosabb az általuk szerzett sikerélmény. Amikor a lovas nemcsak a futószárazást tudja megcsinálni, de terepre is ki tud menni saját lovával.

A direkt erre a célra tenyésztett fajták mellett, szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyed használati alkalmasságát figyelembe véve, van választási lehetőség itthon, Magyarországon is, hogy kezdetben kislovat, például egy kunfakót válasszunk gyermekünk számára.

 

 

 

Kárpáti-Horváth Boglárka

Képek forrása: Baranyai Nikolett ()