A színekről
A magyar nyelvben 300-nál több kifejezés létezik a különböző lószínek, árnyalatok leírására. A lószínnevek etimológiája, néprajzi párhuzamok és egykorú ábrázolások is egyértelművé teszik, hogy a ma létező lószínek szinte kivétel nélkül ősidők óta ismertek voltak a sztyeppe-öv lovasnépei között. Ennek ellenére a ma is élő lovasnomádok lovai között, sőt az európai primitív fajtákban is átütően gyakori a szíjalt hátú fakó szín, ami konszenzus szerint a vadlovak legjellemzőbb színe volt. Forrásaink egybehangzó véleménye szerint őseink lova is nagyrészt szíjalt hátú fakó lehetett. Ennek megfelelően és a fajta egységes megjelenését erősítendő, döntöttünk úgy, hogy a kunfakó lovak színe szíjalthátú fakó.
A szíjalt hátú fakó szín domináns öröklésmenete régóta ismert. A szín fenotípusban való megjelenéséért felelős TBX3 gén három alléljének jelenlétére, zigozitására 2015 óta létezik laborvizsgálat.
Az allélek:
– D – A domináns allél szín hígulását okozza a test rövid szőreiben, míg a lábvégek és a hosszú szőrök feketék maradnak. Ez az allél mindig együtt jár a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkok a lábtövön és a csánkon, stb.) valamilyen mértékű megjelenésével.
– nd1 – Ez a köztes hatású allél heterozigóta formában (nd1/nd2) a szín hígulását nem, vagy csak minimális mértékben okozza, de a primitív jegyek – főleg a szíjalt hát – megjelenése gyakori. Az nd1/nd1 homozigóták esetében a hígítás erősebb, sötétebb árnyalatú szíjalt hátú fakó színt eredményezhet.
– nd2 – A recesszív allélnek nincs hatása a fenotípusra, ezért az alapszínek szabadon érvényesülhetnek.
Tenyésztésünkben a nehézséget az okozza, hogy a kívánatos domináns D allél jelenléte a zigozitástól függetlenül ugyanazt a szíjalt hátú fakó színt okozza. A homozigóták (D/D) és heterozigóták (D/nd1 és D/nd2) egymástól csak laborvizsgálattal különíthetők el. Mivel a heterozigóták egymás közötti keresztezése a színeknek a mendeli domináns-recesszív öröklési szabályok szerinti megoszlását eredményezi, az ilyen keresztezésekből 25%-os eséllyel nem fakó csikó várható. Ezt elkerülendő, minden olyan esetben, ahol a szülők ismert zigozitásából a ló zigozitása nem megállapítható, genetikai tesztre van szükség, amit erre szakosodott állatgenetikai laboratóriummal végeztetünk el. A hosszútávú cél a fajta egységes homozigozitása a domináns D allélre, ami a heterozigóták és nem fakók kihasadását meggátolja.
A fakó gén és az alapszínek (pej, fekete, sárga) együtthatása számos fakó árnyalatot eredményez. Ezekre külön nem szelektálunk. A különböző fakó árnyalatok leírására egységes nevezéktant dolgoztunk ki, ami néprajzi-történeti forrásokban szereplő, de mára a használatból kikopott, vagy nehezen azonosítható lószínnevek újbóli meghonosítását célozza.
