Mit tudunk a lovak genetikájáról? – Bevezetés
A modern genetikai kutatások elsősorban az örökítő anyag, a DNS szekvencia vizsgálatából vonnak le következtetéseket. Ez a lovakról két egymástól független területen segítheti az ismereteink gyarapodását. Az egyik az örökletes tulajdonságok (pl: színváltozatok, betegségek) okainak megértése, a másik a faj földrajzi eredetének, a fajták rokonsági viszonyainak és leszármazásának tisztázása.
A teljes DNS állomány (genom) három eltérő öröklődésmenetet mutató szakaszra osztható. A gének túlnyomó többsége két példányban található a genomban (diploid), melynek fele az apától, másik fele az anyától származik. A továbbörökítés során az apai és anyai eredetű gének véletlenszerűen keverednek, majd pontosan elfeleződve kerülnek át az utódba. Az unokák kettős génkészletének (nekik is minden génből két példányuk van) mindegyike a négy nagyszülő valamelyikétől származik, de teljesen véletlenszerű, hogy melyiktől. Minden utód a négy nagyszülő génállományának teljesen véletlenszerű összeállítását kapja (lásd ábra), a nagy számok törvénye szerint mindegyik nagyszülő DNS készletének 1/4-ét. Mivel az egyes génváltozatok kiszámíthatatlanul kerülnek – vagy nem kerülnek – át a szülőkből az utódba, ezért kiragadott DNS szakaszok alapján leszármazási vonalak nehezen, vagy nem azonosíthatók. Azonban a teljes genom szekvenciák birtokában számítógépes elemzéssel két egyed rokonságának mértéke jól megállapítható.
Az úgynevezett mitokondriális DNS-t (mtDNS) mindenki kizárólag az anyjától örökli. Az mtDNS az anyai vonalon adódik át anyáról lányára, majd lányunkájára (lásd ábra). A hímek is anyjuktól öröklik az mtDNS-t, de nem adják tovább utódaiknak, így annak öröklődése hím ágon megszakad. Az mtDNS szekvenciája csak véletlenszerű mutációkkal, lassan változik. Az évezredek során fokozatosan felhalmozódó mutációk miatt azonban egyes anyai vonalak mtDNS szekvenciája fokozatosan eltérővé válik, ami lehetővé teszi az anyai ágú leszármazás felderítését. Ennek az a lényege, hogy az egy anyától leszármazott generációk mindegyike ugyanazon mtDNS változatot hordozza. Az egyes változatok többnyire jellegzetes földrajzi elterjedést mutatnak, hiszen a leszármazottak többsége a szülők közelében marad. Ez lehetővé teszi egy változat (az ősök) földrajzi eredetének kiderítését is.
Az Y kromoszóma kizárólag apai ágon öröklődik apáról fiúra, és az mtDNS-el azonos módon lehetővé teszi az apai ágú leszármazás felderítését (lásd ábra).
A DNS vizsgálatok nagy előnye, hogy elhalt, több ezer éves csontmaradványokból is elvégezhetők, és ezzel tisztázható egy leszármazási vonal földrajzi eredete, és keletkezésének időpontja.
