Dr. Hecker Walter: Erdélyi kunfakó találkozó és zarándoklat
Meghívást kaptam Erdélybe, a Szencseden augusztus 13-23- között rendezett kunfakó találkozóra és zarándoklatra. A rendezvény egyik főszervezője és házi gazdája Nyulas Imre, az Erdélyi Kunfakó Egyesület alapítója és vezetője.
Szencsed, a Görgényi-havasok vulkáni törmelékéből kialakult, 1000 méter tengerszint feletti magasságban, hosszan elnyúló fennsíkján fekszik, melyet a Hargita-hegységtől a Nagyküküllő választ el. Bennem rögtön rögződött a gondolat, hogy most Magyarország legmagasabb hegycsúcsával a Kékes-el vagyok egy szinten.
Ez a terület korábban a Szentlélekiek hegyi legelője volt. Az első állandó lakosa 1870—ben települt ide. 1966-ban még több, mint 152-en lakták, 2002-ben még 15-en, mára mindössze 5 állandó lakosa van. Székelykeresztúr és Székelyudvarhely közelében található ez a varázslatos helyszín.
Az 1660-as évek elején a tatárjárás egy kisebb hulláma Szentléleket is elérte. A legenda szerint Szencsed ekkor kapta a nevét, a falubeliek ide rejtették el a fosztogatók elől a templom kegytárgyait, ahol „szent csend” honolt a rejtekhely közelében.
Utunk során a falvak, lakott területek, lassan elmaradtak, majd egy murvás úton, havasi legelőkön kanyarogtunk, szarvasmarhák, juhok legeltek az út mellett. Végül egy emeletes rönkház előtt álltunk meg. Hatalmas, százados fatörzsek alkotta ház magasodott előttünk.
A meglepetéstől nehéz volt megtalálni a köszönet első szavát. Az első lenyűgöző benyomást egymást követték a következők. Az emeletes faházban hatalmas előtér, téglából épített kandallóval, a bejárattal szemben, az üvegfalon át kilátunk a sudár fenyőkre, lombos fákra és bokrokra.
A szobában a megvetett, kényelmes ágy, a fürdőszobában folyó hideg és meleg víz, és villanyvilágítás. Kérdésemre az egyszerű válasz, a víz az itteni forrás vize, a villanyáramot pedig napelemek és akkumnulátorok biztosítják.
A ház előtt öt hatalmas kaukázusi juhász kutya őrzi a bejáratot. Kimenni a házból egyedül is „engedélyezett,” de bemenni, csak a valamelyik házbeli kíséretében lehetséges.
A meglepetés erejénél csak a házigazdák vendégszeretete, bensőséges, őszinte öröme volt nagyobb. Igazi lelki felüdülést jelentett ebben az őszinte örömben, egymás iráni szeretetben, megbecsülésben megfürödni. Azzal együtt, hogy családom és barátaim körében sem vagyok híjján, sem a szeretetnek, sem a megbecsülésnek.
A kellemes jó érzés még fokozódott, amikor kunfakó lovaikkal megjelentek az eseményre érkező családok. Sok eleven, csicsergő kisgyermek és kamasz népesítette be a mesterségesen létrehozott gyönyörű tó partján épített közösségi teret. Nekem külön öröm volt, hogy ebben a népes csapatban három református lelkész is ott volt gyermekeikkel. Köztük régi, kedves barátom, Kincses Kálmán Székelykereszttúrról.
Az eseményeket már pénteken késő délután, a kiskunmajsai tanyán élő Zerinváry Szilárd indította, „Csikóindító képzés.” című gyakorlati bemutatójával.
Másnap már a Zsolnay Gábor által vezetett „ Bajvívó magyarok.” csapatának két képviselője, Balog Ádám és Heinczinger Botond tanították szablyával való vívásra a megjelent fiatal legényeket.
Szombat délután került sor a szemlére érkezett kunfakó egyedek bemutatására és bírálatára. A bírálat előtt röviden igyekeztem a bírálat szempontjait ismertetni. A ló alkatát, a gyakorlat, a használat szempontjából igyekszünk szemléltetni, de természetesen hatással van ránk az egyed nemessége, szépsége, kezessége, barátságos természete is. Ennek hatása alól nem tudjuk, és nem is akarjuk magunkat kivonni.
Számomra igazi meglepetésként hatott a megjelent egyedek kiváló minősége. Nemességük, jó alkatuk, lendületes, rugalmas, tiszta ütemű mozgásuk értékes egyedekről tett tanúságot. A házi gazda, Nyulas Imre, arab telivér, 5772. Sir Pieter Ibn Armani apaságú, kiválóan nemes kunfakó kancái különleges minőséget képviselnek.
Itt találkoztam a kunfakó tenyésztés frissen szerzett tenyészménjével, a Vjatka-fajta képviselőjével, Gamburg-al Gamburg az Udmurt köztársaságban 1999-ben született fakó mén, apja: Mobilnüj, anyja: Gazel II.-A háziasított lovak őse az erdei tarpán, Európa nyugati részén kihalt. Európa keleti részén, a Keleti –tenger partján és Oroszország északi erdeiben azonban több típusa, fajtája életben maradt. Ezek utódai Oroszországban és a Balti Országokban, Finn-országban ma is fellelhetőek. Ebbe a csoportba tartozik a híressé vált keletporosz lovak őse a „Schweike” néven ismert keletporosz parlagi ló is.
Ezek egyike a Vjatka lófajta, amely az Ural-hegységtől nyugatra, a Káma és a Vjatka folyó völgyében él. itt volt az ősmagyarok Magna Hungáriának nevezett őshazája. A Vjatka lovak tenyésztői a votjákok voltak. Nagy Péter cár (1672-1725) idejében észtországi rokonával, Nagy Katalin (1729-1796) uralkodása idején finn rokonával nemesítették az állományt.. A XVIII. és XIX. században a cári postaszolgálatban és a városi közlekedésben kimeríthetetlen állóképességükkel és igénytelenségükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek. A bolsevizmus ezt a lófajtát sem kímélte, hidegvérű keresztezésekkel akarták ezt a kiváló fajtát nagyobbá tenni. Miután rádöbbentek arra, hogy az ottani erdő vidékek gazdálkodásában ez a fajta nélkülözhetetlen, az 1920 évek elején elkezdték a maradék tisztavérű egyedeket összegyűjteni és a fajtát rekonstruálni,. régi minőségében vissza állítani .A munkát nehezíti, hogy a fajtának nincs állami ménese, hanem kis paraszti gazdaságok tenyésztik.
Gamburg kalandos úton jutott el hozzánk. A Kunságban, Eördögh András vonzáskörzetében egy Lajosmizsei tanyán él az orosz származású, Moszkvában született Elena Cuting magyar férjével. Elena megismerte, megszerette és ma már tenyészti a kunfakót. Amikor legutóbb Moszkvában járt és mesélt barátnőjének a kunfakókról, barátnője, egy orosz állatorvosnő, aki egy természetvédelmi területen Vjatka lovakat tenyészt. Felajánlotta, hogy szívesen elajándékozná kedvenc, már idős ménjét, a fajta kiemelkedő örökítőjét. A már idős mént, ingyen odaadná, mert ivadékai már uralják a tenyésztést, ő már kiszorul, de szeretnék, ha tovább élne és működhetne. Csak a mén szállítását kell megoldani és kifizetni. A kunfakók tenyésztői, a jó hírre, hogy a Magna Hungáriából érkezhet a fajtába fedező mén, azonnal összefogtak, Elena segítségével megszervezték a szállítást és összedobták a szállítás költségét, 1,6 millió forintot. A mén májusban megérkezett Jásszszentlászlóra.
Gamburg egy erőteljes alkatú, gazdagon izmolt, fakó mén, magasan illesztett nyakkal, jó felső vonallal, dőlt lapockával és felkarral. Ízületein, és a bokaszőrein még felismerhetőek a korábbi fajta keresztezés nyomai, de érdekes módon, csikói már rendkívül nemesek, százaz, nemes fejjel és száraz kitűnő ízületekkel. Aki az öröklődés törvényeivel tisztában van, annak ez a jelenség természetes.
A szemlén részt vett lovak hétfőn, lovasaikkal egy 7 napos lovas zarándoklatra indultak, amely során felkeresték a környék legszebb és történelmi hagyományokban leggazdagabb helységeit. Az úti célok, Bögöz, Oklánd, Székelyderzs, Székelykeresztúr és Székelyszenterzsébet voltak. A zarándoklaton 21 fiatal lovas vett részt, az út végén 200 km volt a teljesített távolság, napi kb. 40 km-es teljesítménnyel.
A hosszú út, a közös élmények a fiatalokat az út végére egységes közösséggé kovácsolta össze. A zarándoklatnak környék történelmi értékeinek felmutatásán túl az is fontos szerepe, hogy a kunfakó kiváló használhatóságát is bizonyítsa. Hiszen ezek a lovak, „akik” a legelt fűből fenn tartják magukat, napi 30- 50 km-t tesznek meg sokszor nagy teherrel , tehát használhatóságukról is fénye bizonyítványt állítanak ki.
A zarándoklat minden nap hajnali 6 órakor, reggeli áhítattal indult, és este „Pördülj, fordulj” táncházzal, népzene és néptánc eseményekkel zárult, amelyen a fiatalok részt vettek és kedvük szerint maradhattak, annak tudatában, hogy másnap hajnali 6-kor új nap kezdődik.
Ennek a fajtának hatalmas értéke, hogy nagyon sok család gyermekeinek keresztény, hazafias nevelésében is kiváló szerepet tölt be.
