Tóth Bettina: A kunfakó
Az elméletekből és a leletekből egyre tisztábban rajzolódott ki őseink lovának alakja, mely Eördögh András tenyésztőnek és Dr. Hecker Walternek köszönhetően az utóbbi években testet is öltött, s – születésének bölcsőjéről, a kun tájegységről, valamint jellemző színéről – a kunfakó nevet kapta.
András – állattartóként és utazóként – szeretett volna egy olyan lovat magának, mely kitartó, szívós, eleven de mégis könnyen kezelhető, alkalmas hosszú utak megtételére felmálházva is, valamint a marhák terelésére. Mindemellett legyen igénytelen, érje be a legelővel ridegtartásban és ne kelljen abrakolni az erőpróbáló hosszú utak során sem. A „Lovas Nemzet” című könyvben találkozott először a számára megfelelő ló – vagyis honfoglaló őseink lovának – leírásával – Hankó Béla szavaival (lsd. a cikk elején). S az idea megszületett, az idézet lett munkájának alapja.
A tettek következtek. Tenyésztő- és utazótársával – Hárskúti Lászlóval – együtt felkereste dr. Hecker Waltert, akinek tetszett az ötlet és látott benne fantáziát, így felvállalta a tenyésztés elméleti irányítását. „A szelekcióban nagyon fontos Walter hozzáértő szeme és az a több évtizedes tudás, mellyel a kunfakó alap állományának kialakítása mögé állt” – mondta Eördögh András. A munkát Pataki Balázs és Bodó Imre is segíti, a Nyugat Magyarországi Egyetemet képviseletében pedig Pongrácz László támogatja a projektet.
Megalakult hát az Ősi Lófajtákat Tenyésztők Egyesülete, Eördögh András elnökségével, melynek célkitűzése „az ősi lófajták múltbeli és a jelenlegi tenyésztési értékének megőrzése, magyarországi elterjesztése, a magasabb követelményeknek is megfelelő, elsősorban a hagyományőrző lovasjátékok és a lovas-íjászat számára alkalmas, de a lovassport több ágában, valamint a lovas-terápiában és gyógypedagógiai lovaglásban is eredményesen használható nemes, fajtatiszta, szilárd szervezetű ősi lófajták tenyésztésének előmozdítása és népszerűsítése”.
A tenyésztés alapja a tisztavérű konyik (A törzskönyv), melyet szigorú szempontok alapján kereszteznek arab, shagya arab és egyéb (kontroll csoportként számon tartott bármilyen fajtájú) lovakkal. A nyugodt konyik fajtára jellemző jó idegrendszer a pörgős arabok szép küllemével párosítva nagyszerű használati lovakat eredményez, de a kunfakónak (B törzskönyv) azonban még ki kell állnia az idők próbáját ahhoz, hogy önálló fajtaként szerepelhessen. A két ősi fajta domináns génjei felváltva jelennek meg az utódokban. Jelenleg egy kutatási program keretein belül zajlik a tenyésztés, de a nukleus állomány az évtizedes munkának köszönhetően már létrejött. Ezt az állományt konyik kancákkal még tovább „finomítják”. Ha minden jól megy, Narog fia, Alpár már kaphat tenyésztési engedélyt.
A szigorú szelekció a fenotípus kezdeti rögzítésére szolgál, hisz a „leendő” kunfakó fajtának ki kellett alakítani a standardját, melynek a homogén alapállománynak szigorúan meg kell felelnie. A kunfakók középmagas termetű, zömök lábakra támaszkodó mozgékony és fordulékony állatok, az előírt marmagasságuk 135-148 cm közötti. Csakúgy, mint a konyik, a kunfakó jellemzője is az ősi vadlóra utaló szíjalt hát, a vállkereszt és kívánatos a lábakon megjelenő zebroid csík; a fakó szín szintén előírás. Használatát illetően a már említett célok mellett a gyerekek lovagoltatására alkalmas, megbízható, jó természetű hátasnak is kell lennie. A kipróbálás jelenleg is tart, de az eredmények már most ígéretesnek bizonyultak.
S hogy lesz-e a magyaroknak egyszer egy kunfakó nevű, önálló fajtaként elismert lova, és sikerül-e a lelkes kis csapatnak rekonstruálni honfoglaló eleink kiváló ősi hátasát – nos, még a jövő zenéje. Mindenesetre a rengeteg önzetlen munkával és energiával járó kutatási program teljes gőzzel halad előre – minden bizonnyal a siker felé!
()