A csapat

A csoport és a csapat között az a különbség, hogy az utóbbi összetart, tiszteli, becsüli, segíti egymást és az egyéni érdeknél fontosabbnak tartja a csapat érdekét. 

Nagy távolságú málhás lovaglásnál a csapat optimális létszáma 3-4 főből áll. Nagyon fontos szempont, hogy kit választunk útitársnak. Az esetleges veszekedések tönkreteszik az út hangulatát.  Minél nagyobb a csapat, annál nehezebb az esti táborhelyet kiépíteni, a lovaknak legelőt találni. A kisebb csapat jobban tud egymásra figyelni, könnyebben és szívesebben látják vendégül a helyiek az út során.

Az erdélyi utazásoknál jó, ha van románul tudó útitársunk. Sokszor nagy szükség van a nyelvtudásra, gyakran látnak vendégül románok, de hozhat az út nem kívánt nehézségeket is,  ilyenkor komoly segítséget jelenthet a nyelvtudás. A tájékozódásban a térképen, iránytűn kívül a helybéliek is segíthetnek, ők ismerik a rövidítéseket, a szekérutakat, itató-, legelőhelyeket.

A lovas vándor lassan halad, a látottakat be tudja fogadni, tud gyönyörködni a természet szépségeiben. Szinte mindennap találkozik emberekkel, akik gyakran vendégül látják: a csapatot étellel, itallal kínálják, szállást nyújtanak, emlékezetesebbé teszik a vándorlást. Lóháton olyan helyekre juthatunk el, amiről az autós álmodni sem mer. Felgyorsult világunkba utazásaink során igyekszünk minél gyorsabban megérkezni, célba érni.

Nagy távolságú lovas vándorúton nem a megérkezés a fontos, – az igazi élmény az út maga.