Kiképzés

Kiképzés

A lovak a ménesben rangsort alakítanak ki. Erre építjük az idomítást, kiképzést. Elsődleges feladatunk, hogy átvegyük a rangsorban a vezető szerepet. Idomításunk alapja a napjainkban rendkívül népszerű erőszakmentes ló-kiképzés. (Ennek gyökerei Balassa Konstantin huszár kapitány munkásságáig nyúlnak vissza. Xántus János hadnagy, Balassa barátja, a szabadságharc leverése után Amerikába emigrált, ahol népszerűsíteni kezdte a Balassa-féle erőszakmentes ló-kiképzést. Az elvetett mag szárba szökkent, s így most mi tanulhatunk az amerikai stílus követőitől.)

Három éves kortól kezdünk komolyabban foglalkozni a csikókkal, a körkarámban. A csikók elsajátítják azokat a hangokat, melyek a különböző jármódokra, megállásra vonatkoznak. Először nyereg nélkül ülünk a lovakra. A következő lépés a nyereghez, kantárhoz való szoktatás. A kiképzéssel nem sietünk, lassan, fokozatosan tanítjuk a lovakat. A körkarámban kérjük fel a lábukat, így körmölésnél sem kell kikötni őket. 

A szilaj tartású lovak patái ritkán igénylik a körmölést, a paták rendszerint maguktól kopnak, törnek, alakulnak, de nem mulasztjuk el a pataigazítást sem. Az itatók környékét és a legelők közötti átjárókat nagy szemű kaviccsal töltjük fel, így a köves talaj is segít a pata alakulásában. A munkára fogott lovak patáit azonban rendszeresen gondozzuk. A pataápolást magunk végezzük, a túlnőtt részeket 4-5 hetente lereszeljük, körmölő fogót ritkán használunk. Nyereg alatt dolgozó lovakat gyakran viszünk kemény talajra, köves útra. Patkót csak a nagy távolságú lovastúrák alkalmával használunk. Székely patkót ütünk fel a lovaink patájára, hiszen úti célunk is általában Székelyföld és az erdélyi havasok. (Mivel ezeken a vidékeken összetettebb talaj-, időjárás- és terepviszonyok fogadnak minket, ezért ezek a túrák rendkívül alkalmasak lovaink teljesítmény vizsgálatára.)

A kiképzés célja lovaink készséggel együttműködjenek velünk. A fegyelmezett, nyugodt, engedelmes ló alapkövetelmény. Gyakran veszünk részt közúti forgalomban, ahol egy rakoncátlan, fegyelmezetlen ló veszélybe sodorhatja lovasát. A kiképzés alatt hozzászoktatjuk őket a modern hétköznapok tárgyi világához: vízelvezető vasrács, vasúti átjáró, színes útburkolat, rámpák, fahidak, kamionok, vonatok, erőgépek, más állatok. A karikás ostorral is megismertetjük lovainkat, hamar rájönnek, hogy nem kell félni a cserregéstől. Lehetetlen lenne lovainkat minden ijesztő tárggyal összebékíteni, de azt el tudjuk érni, hogy bízzanak bennünk, kövessék utasításainkat, így az új, eddig ismeretlen tárgyak megjelenésére is jobban reagálnak. A kiképzett, nyugodt, középmagas lovat sokoldalúan tudjuk használni: Lóhátáról tereljük a ménesünket, gulyánkat, hisz a 21-ik században is ez a legcélszerűbb megoldás. Lovunk mérete miatt könnyű felugrania hátára, s onnan, ha szükséges lehajolni a földig. Gyerekek is járnak hozzánk lovagolni. Biztonságosabban, szívesebben ülnek a középmagas lovakon, amelyek nyugalmukkal, engedelmességükkel jó hatással vannak fiatal lovasaikra.

Forrás: Bodó Imre – Dr. Hecker Walter: Gyakorlati lótenyésztés

()