Markolt Péter: Eördögh András és a Kunfakó
„Aránylag széles homlokú, kicsi és száraz fejű, tüzes szemű, szálas csánkú, acélos izmú, eleven, tüzes, száznegyven centiméter marmagasságú lovak, istállót nem láttak, hideget, meleget, esőt, szélvihart jól tűrték…”
Így írt Hankó Béla a honfoglaló magyarok lováról. Ehhez egy minél inkább hasonló, hosszú távok megtételére alkalmas lófajta tenyésztésébe vágott bele Eördögh András százötven hektáros jászszentlászlói birtokán jó tizenegy éve. Noha genetikailag nem lehetséges visszatenyészteni őseink lovát, fenotípusában, azaz az öröklött tulajdonságok és a környezet együttes hatására létrejövő megjelenési formában „életre lehet kelteni”.
A hazai lovak közül egyedül a hucul állomány lenne, többé- kevésbé erre a célra alkalmas. A hucul ló egy hegyvidéken kialakított lófajta. Azon a terepen magabiztosan közlekedik a keskeny és meredek utakon, de rövid, behatárolt mozgásával a hosszú, lovas túrákat nehezen teljesíti. Ezentúl a hucul állomány sokkal inkább a fogatos használat céljait szolgálja, hátas használatra kevésbé alkalmas.
A szkíták a tarpánból szelídítették meg a lovukat, ami nagy egyezést mutat az avarok, a honfoglaló magyarok és a kunok négylábújával. A tarpánt a XIX. században, Lengyelországban kiirtották, azután mindjárt el is kezdték sajnálni, és összeszedték azokat a lovakat, amelyekről tudták, hogy van bennük tarpánvér. Belőlük lett a rezervátumban vadon tartott konyik. Tenyésztésüket a varsói egyetem felügyeli. Végül ezt a fajtát választották az alaptenyészethez.
Nagyon aranyos állat, de nekem egy vehemensebb, légiesebb, kicsivel magasabb ló kellett, ezért választottunk hozzá arab kancákat – mondta a gazda. Eördögh András nagyon pontosan tudja, milyen lovakat szeretne. – A népmeséinkben gyakran szerepel az aranyszőrű (fakó) és az ezüstszőrű (fakószürke) táltos paripa. Ezeket tartom a legősibb színeknek. A szíjalt hát, a vállkereszt, a lábakon lévő zebroid csík az ősi vadlóra utaló jelek, amelyek a konyik jellemzői is. Számomra a 140 centiméter marmagasságú ló az ideális. A nyerget, a málhatáskákat csak vállmagasságig kell emelnem, hogy fölszerszámozhassam a lovam, s egy hosszú lovas útnál ez nagyon nagy könnyebbség. A zömök lábakra nehezedő, kisebb fajlagos testsúly stabil tartást eredményez. Középmagas termetének köszönhetően igen mozgékony és fordulékony, ügetésben kevésbé rázós.
Olyan lófajtát kívánunk kialakítani, amely a búvópatakként felszínre tört és népszerűségében rohamosan növekvő ősi magyar lovasjátékok, a Kelemen Zsolt által fémjelzett lovas harcászat, a baranta, a hosszú távú lovas túrák, a lovas íjászat, és a ló megszerettetését célzó játékos lovas elemek céljára alkalmas, kitűnő, kiegyensúlyozott idegrendszerű, de tartásában kevésbé igényes, alacsony költségek mellett tenyészthető ló. Marmagassága alapján ideális gyermekló, tehát már a 6-8 éves gyermek is biztonságosan megüli, de a felnőttek is kiválóan használhatják a fent leírt célokra.
A keresztezés érdekes eredményeket mutat. Még új magyar lófajtáról nem beszélhetünk, de az látszik, hogy a marmagasság már nőtt a konyikéhoz képest. Ősi vadlovakra jellemző tulajdonságok is megjelentek. Enyhén domború orrhát, húsos orrlukak, erőteljes rágóizmok. Mélyen a hátba nyúló izmos, sokszor gömbölyű mar, közép hosszú, hajlott, izmos hát, feszes kötés, gömbölyű, jól izmolt csapott, vagy lejtős far, alacsony farok tűzés. Lendületes, tiszta ütemű, de behatároltan tért nyerő, lapos ívű, „fű alatti” mozgás. Érdekes tapasztalat, hogy a váltakozó alaptalajú szabad területen tartott ménesi lovak patája magától regenerálódik, a túlnőtt szaru részek letöredeznek minden külső beavatkozás nélkül.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a tenyésztésre kijelölt egyedek valamennyien, tehát nem csak a mének, hanem a kancák is teljesítményvizsgálattal bizonyítsák a tenyésztésre való alkalmasságukat. A legfontosabb cél, hogy a gyermekek által történő használat zavartalanul megvalósulhasson. […]Az alkalmazás területét nem kívánjuk a tagok részére kötelezően előírni. Mindenki arra használhatja a lovát, amire kedve, tehetsége, és lehetősége van. Tehát tudatosan nem törekszünk a különböző használati ágak elkülönítésére és ezzel összefüggő egymástól eltérő kiválasztásra., ahogyan ma ezt a sportlótenyésztésben művelik. Mi tudatosan egy sokoldalú., de szilárd szervezetű és kiegyensúlyozott idegrendszerű gyermekbarát lófajtát kívánunk kitenyészteni – írja a tenyésztés vezetője, Dr. Hecker Walter.
A teljesítményvizsgálathoz hozzá tartoznak a hosszú túrák is. Fontos, hogy szívós legyen az új ló. Ezért gyakran kemény célokat tűznek ki Eördöghék. Ezek egyike volt 111 nap alatt végigjárni az ősi Magyarország határait lóháton. Ez embert és állatot egyaránt megterhelt. Két ló el is pusztult, szinte megmagyarázhatatlan okokból. De akik visszatértek, már teljesen mások voltak. Erős összekovácsoló ereje is van egy ilyen útnak.
Alapvető szelekciós célkitűzés volt még, hogy a lovak jól bírják a szilaj tartást, és a legelő elegendő takarmányforrás legyen számukra. A ménes istállót sohasem látott; a hideget, meleget, esőt és szélvihart egyaránt jól tűri. A homoki és réti gyepek váltakozásával folyamatos, jó minőségű takarmányt legel. A nyári melegben a fás ligetek óvnak az erős napfénytől, a cserjések, nádasok remek szélárnyékot adnak. Zuhogó esőben a lovak farukkal szél ellen fordulnak, a víz lefolyik hátukon, majd oldalukon, a szőrforgóknál lecsöppen, így hasuk száraz marad. Télen hosszú bundát növesztenek. Nagy hidegben az istálló veszélyes is lehetne. Ha a szabadban nagyon hideg van, az istálló pedig meleg, a hőmérséklet-különbség nagyon megterheli a lovak szervezetét. „Az istálló az állatorvosnak kell, nem a lónak.”
Télen-nyáron legel a ménes, a hó alól is képesek kikaparni a táplálékot. A téli hónapokban kiegészítő gyepszénát kapnak, abrakot azonban csak idomításkor, jutalomként. A csikók a szabadban születnek, általában éjszaka. A kancák bő tejelők, s jó csikónevelők. Mivel szőrzetük durvább, kevésbé érzékenyek a legyekre, és egyéb szúró- szívó rovarokra.
A ménesi tartásnak állat-egészségügyi és etológiai szempontból óriási jelentősége van. A változatos legelőn, a vetett búzafüvön a lovak ki tudják válogatni azokat a növényeket, amely számukra a legkedvezőbbek, ezzel is erősítve immunrendszerüket. „A gyepeket rendszeresen tisztító-kaszáljuk és boronáljuk, hogy ne alakuljon ki kedvezőtlen gyeptársulás. Szakaszosan legeltetünk.A csikók a ménesben játék közben szocializálódnak, megtanulják a rangsorban a helyüket. Mivel anyjuktól nem választjuk el őket, a kancatejtől egészségesebbek, jobban fejlődnek.” Ennél jobb immunerősítő nincs. A lovak állandó mozgásban vannak legelés közben, ez a lépkedés hathatósan erősíti a lovak izomzatát. A természetes tartás a lovak idegrendszerére is jó hatással van. A nyugodt, boldog lovak kiképzése is könnyebb feladat.
Fontos megjegyezni, hogy a szilaj vagy rideg tartás fogalma nem keverendő össze a nem megfelelő, hanyag tartással, embertelen bánásmóddal, a lovak elégtelen takarmányozásával. Építészetileg azonban kétségtelenül kevésbé érdekes téma, mint más lovaslétesítmények elemzése. Az Eördögh-birtok gyűrűs elrendezésű. Középen a lakóépület, mellette a pajtával. Kijebb a karám, legkívül pedig a nagy legelő. Csak néhány épület volt elengedhetetlen.
A cseréppel fedett pajta három oldalról zárt, délnyugat felé eső hosszanti oldalán nyitott. A 12 méterszer 5 méteres épület padlásán szénát tárolnak. Emellett még van egy oltófolyosó, egy elkülönítő karám és a „nyerges”. Itt van az összes szerszám és az orvosi felszerelések is.
A lakóház végén az épület meghosszabbításaként kapott helyet a kocsibeálló. A nagy karámban, legelőn csak kisebb 10/5, 5/5 méteres esőbeállók épültek. Meglepő azonban, hogy esőben, fagyban, szélben nem használják ezeket az állatok, hanem csak kánikulában húzódnak a zsuptetők alá..
A gazdaság egyébként más ridegen tartott ősi magyar állatfajták tenyésztésével is foglalkozik, mint a szürke marha, racka juh, mangalica disznó. Ökológiai gazdaságukban emellett bio gabonát termelnek, amit hengerszék malmukban teljes kiőrlésű lisztté őrölnek. Feldolgozó-műhelyükben a lisztből száraz tésztát készítenek, valamint fatüzelésű kemencében kenyeret sütnek. Igyekeznek teljesen önellátóvá válni. Hogy ősi módszerekkel lehessen tenyészteni az állatokat, a gazdának is vissza kell térnie az ősi életritmushoz, amennyire csak lehet. De ez nem egyszerű feladat. Ahogy az új fajta életre hívása sem. Pénz- és időigényes.
Ahhoz, hogy a konyikból némileg nagyobb méretű, a málhanyereg hordására alkalmas 140-144 centiméter marmagasságú állatokat tenyésszenek ki, körülbelül még egy évtized szükséges, ha nem több. Ennek oka, hogy legalább száz új kancával kell rendelkezni ahhoz, hogy a sztenderd pontosítható legyen. Eördögh András hozzátette, a kunfakó nevet azért választotta, mert a kun vezérek földjén él állataival, az új tenyészet egyedeinek egyik jellemzője pedig a fakó szín. A kunfakó tehát, mint lófajta 10-20 év múlva fog „hivatalosan” is színre lépni.
()